Sikerek és tévutak az iskolai szelektív hulladékgyűjtésben
"Kell egy õrült, anélkül nem megy" válaszolta Braxátor Mariann, a Kõrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanára, mikor arról faggattam, hogyan lehet megvalósítani a szelektív hulladékgyûjtést egy iskolában. Majd rögtön hozzátette: "...de mindig kell 1-2 lelkes kolléga is, aki segít, és az ügy mellé áll, és az is fontos, hogy az egész iskolaközösség elfogadja és magáévá tegye a környezettudatos szemléletet." Rátz Judit felkeresett néhány olyan fõvárosi iskolát, ahol már szelektíven gyûjtenek.
A HuMuSz oktatási, tanácsadási, szemléletformálási tevékenysége során megalakulása óta hangsúlyozza a hulladékkeletkezés megelőzésének fontosságát, azonban tény, hogy az sem mellékes, mit kezdünk a már megtermelt hulladékkal. Szelektív hulladékgyűjtéssel értékes másodnyersanyaghoz juttathatjuk az ipart, ily módon fát, kőolajat, és egyéb erőforrásokat takaríthatunk meg. Ezt a logikát a mai fogyasztói társadalomban felnőve felnőtt fejjel már nehéz magunkévá tenni, így fontos, hogy az értékek és normák kialakulásának idején, azaz az óvodában és iskolában milyen szemlélettel, milyen példákkal találkoznak a gyerekek. Ezért a HuMuSz szokásos megbeszélésén nemrég úgy döntöttünk, hogy feltérképezzük, hogyan valósítják meg a szelektív hulladékgyűjtést a fővárosi iskolákban.
Első helyszínem a Remetekertvárosi Általános Iskola volt. Számukra ökoiskolaként teljesen természetes, hogy a hulladékok problémájával is foglalkoznak . A Zöld Munkacsoport munkájában az összes alkalmazott (tanári kar, takarítók, konyhai dolgozók) részt vesz. Az alkalmazottak már az állásinterjú során, a szülők és a gyerekek a felvételi idején kapnak információt a szelektív hulladékgyűjtésről. Fémet, pontosabban aludobozt nem gyűjtenek, mert a sulibüfében náluk nem lehet ilyen csomagolású italt kapni. Pilleprést sem vettek, hisz a gyerekek ragyogóan össze tudják taposni a flakonokat.
Mivel az osztálytermekben nincs elég hely, a folyosókon alakítottak ki gyűjtőpontokat a szelektált hulladéknak. Itt 3-3 gyűjtőedény van elhelyezve: vegyes, papír és műanyag, ezek ürítését a gyerekek végzik a diákönkormányzat szervezésében. A papír- és a műanyaghulladék az udvaron, az épület mellett levő konténerekbe kerül, ahonnan a Rumpold Kft szállítja el. Az elszállítás költségeit a helyi önkormányzat fedezi.
A pillepalackokat külön gyűjtik a volt biciklitárolóban. Ezt a frakciót egy másik cég, a MIKSZ 2004 Kft szállítja el tőlük. Az iskola a hulladékért pénzt és újrahasznosított műanyagból készült játékokat, sportszereket kap. Ez az egyedüli frakció, amibe nem csak az iskola területén termelődő hulladék kerül, a pillepalackokat a szülők és a gyerekek otthonról is a suliba hozzák.
Az italautomatából származó műanyag poharak az automata üzemeltetője által kihelyezett gyűjtőbe kerülnek (l. a képet), ahonnan aztán az üzemeltető elszállítja azokat.
A félévente megrendezett papírgyűjtési akciókhoz külön konténert rendelnek, amit a suliudvaron állítanak fel. Egy-egy akció során 23-24 tonna papír szokott összegyűlni, amit a Nagy és Hetich Kft visz el, 6-8 forintos kilónkénti áron. A nyitott konténerbe a gyerekek sokszor belemásznak. Ez nekik örömet, a tanároknak bosszúságot okoz.
Komposztkeretet az önkormányzattól sikerült kérniük, a gyerekek szerelték össze technika órán, és az udvaron keletkező zöldhulladékot ők komposztálják, majd a már érett komposztot maguk terítik szét az iskolaudvarban.
A Kőrösi Csoma Sándor nevét viselő ökoiskolában is fontos feladatot kaptak a gyerekek az iskola területén keletkező hulladék szelektív gyűjtésében. Néhány éve az iskola közvetlen közelébe települt egy hulladékgyűjtő udvar, azóta oda hordják a különválogatott hulladékot. Kezdetben nagyon jó volt a kapcsolat a hulladékudvar és az iskola között, a gyerekek gyakran mentek fel látogatóba, hogy megnézzék, hova kerül a hulladék, és így jobban megértsék, miért fontos, hogy precízen külön legyenek választva a frakciók. Láthatták, hogy a hulladék fogalmához nem feltétlenül kapcsolódik a kosz és a bűz, hiszen a gyűjtőudvarban rendet tartanak. Tanáruk elvitte a gyerekeket a Feparec Kft telepére is (Jászberényi u. 18-20), ahová a gyűjtőudvarból a hulladékot továbbszállítják. Így a bálázás és préselés munkafolyamatát is megismerhették, és láthatták, hogy a hulladék "utaztatása" milyen problémákat vet fel. Sajnos a hulladékudvar üzemeltetői ma már sokkal kevésbé szivélyesen fogadják a gyerekeket. Például a veszélyes hulladékok közül csak a szárazelemet és 1-1 fénymásoló patront vesznek át, a használt sütőolaj miatt húzzák a szájukat, és mindenféle papírokat töltetnek ki a leadásakor.
A Remetekertvároshoz hasonlóan ebben az iskolában is a folyosókon alakítottak ki gyűjtőpontokat, ahol 2-2, pályázati forrásból beszerzett gyűjtőedényt helyeztek el. Az a rendszer alakult ki, hogy a hetedikesek közül földrajzórán 2-2 gyerek mindig felmentést kap a felelés alól, ők ketten körbejárják az 5 gyűjtőpontot és kiszedik a zsákokat a gyűjtőedényekből, helyükre tisztát raknak, az együtt gyűjtött kombidobozt, aludobozt és üveget kisebb zsákokba szétválogatják, amiket aztán a tanárnő visz el a gyűjtőudvarba.
A Kamaraerdei Csillagjáró Általános Iskola alapítványi suliként bizonyos dolgokban nagyobb mozgástérrel rendelkezik, mint állami társai. Ők az iskola alapításakor, 1997-ben úgy határoztak, hogy programjukban az informatika, az idegen nyelvek és a környezetvédelem kiemelt szerepet kapnak. Az ökológiai program alapelve szerint a környezettudatosságnak egész életünket át kell hatnia. Ennek szellemében nem elszigetelt kampányokat indítanak, hanem a témát minden tantárgy oktatásába beépítik. Céljuk az, hogy a gyerekek - a jövő felnőttei - az élet apró dolgaiban is környezetbarátak legyenek. Ennek értelmében rengeteg túrát és erdei iskolai programokat szerveznek, az iskolaudvaron egy kis biokertet gondoznak, halakat és teknősbékát tartanak.
Büfé nincs a suliban, a gyerekek a szünetben ballonos automatából forrásvizet ihatnak, és olajos magvakat, gyümölcsöt és zöldséget majszolhatnak. A büfé tudatosan irányított áruválasztékából következik, hogy a suliban viszonylag kevés hulladék keletkezik.
Sok másik iskolához hasonlóan, sajnos ők is elkövették azt a hibát, hogy kezdetben a gyerekek otthonról is hozhattak a suliba kiürült pillepalackokat. Ennek az lett a következménye, hogy egyre nehezebben tudtak megbirkózni a szülők által zsákszámra behordott palackokkal. Kupakgyűjtés is volt, de ez is gyorsan "népmozgalommá" fejlődött, ezért az iskola vezetősége nem is nagyon szomorkodott, amikor a kupakokat átvevő kis cég megszűnt. Ekkor fogalmazódott meg az az alapelv, hogy nem szabad összekeverni az iskola és a család felelősségét, mindenki azzal és csakis azzal a hulladékkal foglalkozzon, amit ő termel meg. Ennek értelmében az iskola területén különválogatva gyűjtik a keletkező papírhulladékot (a tanári előtti folyosón kirakott gyűjtőben folyamatosan, és évente kétszer kampányszerűen), a pillepalackokat (IKEA szennyestartókat vettek gyűjtőedénynek, innen hetente változó felelős viszi le az udvari kukatárolóba), továbbá a nagy mennyiségben keletkező zöldhulladékot, amit a kertben komposztálnak
Szerintük ez az egyszerű rendszer remekül működik, és nincs is értelme túlbonyolítani a dolgot. Jelentkezéskor az igazgató leül beszélgetni a szülőkkel, körbevezeti őket az épületben, és természetesen a szelektív gyűjtésről is informálja őket. Ezen kívül a szülői értekezleteken és a weboldalukon is időről időre szóba kerül a téma. Különösebb erőfeszítéseket azonban nem kell tenni az ügy érdekében, mert az új elsősök a már működő rendszerbe csöppennek bele, "szinte kiszúrja a szemüket, nem is tehetnének máshogy".
Persze, mondhatnánk, könnyű egy alapítványi iskolának, ahol a csapból is pénz folyik, bármit megvehetnek, bármibe belevághatnak. De ha csak az itt leírt példákat nézem végig, kérdésessé válik számomra, hogy tényleg az anyagi forrásokon múlik-e a környezettudatosság? Lehet, hogy másban kell a megoldás nyitját keresni?