Összefogás az e-szemét ellen
Évente több mint 40 millió tonna elektronikus hulladékot termelünk világszerte, miközben a hulladék kezelése teljességgel szabályozatlan. [National Geographic Online]
Az első globális jellegű próbálkozást erre vonatkozóan szerdán jelentették be: az ENSZ különböző szervezeteinek és a világ vezető informatikai cégeinek közös projektje ambiciózus célkitűzéseket fogalmazott meg.
Az üvegházhatású gázok kereskedelmének globális szabályozásáról immáron évek óta folynak viták és több-kevesebb eredményt is képes felmutatni a nemzetközi közösség e téren. Persze a leginkább érintett államok nem igazán akarnak kötélnek állni, de biztonsággal állítható: az üvegházhatású gázok kereskedelmének világméretű szabályozása jóval előrébb tart, mint a nem kevésbé környezetszennyező elektronikus hulladéké. Ez utóbbira vonatkozóan ugyanis eddig még irányelveket vagy javaslatokat sem fogalmaztak meg. Most úgy tűnik egy PPP-projekt keretében immáron erre is sor kerülhet.
Újrahasznosítás és a használtcikk-piac szabályozás
Szerdán jelentették be hivatalosan azt az új programot, melynek keretében az ENSZ három szervezete (United Nations University, United Nations Environmental Programme, United Nations Conference on Trade and Development), akadémiai kutatóhelyek (MIT, Öko-Institut), valamint a világ legjelentősebb informatikai cégei (Apple, Dell, HP, Microsoft) közös célkitűzéseket és feladatokat fogalmaztak meg az elektronikus hulladékok kezelésére vonatkozóan.
A Solving the E-Waste Problem (StEP) (Az elektronikus hulladék problémájának megoldása) névre keresztelt projekt három pilléren nyugszik: első lépésben megpróbálnak egy globálisan elvárt standardot megfogalmazni az elektronikus hulladékok újrahasznosítására vonatkozóan, amelyek az elképzelések szerint az ENSZ országainak törvénykezésében is megjelenne.
Másodsorban a világ vezető informatikai cégei vállalták, hogy olyan gépeket és eszközöket terveznek a következő időszakban, amelyek élettartama jelentősen meghaladja a most forgalomban lévő eszközök várható élettartamát. Harmadsorban pedig szabályozni és egyben támogatni kívánják a használt elektronikus eszközök piacát is, hiszen jelenleg ezen a téren teljes káosz uralkodik – írja a BBC News.
A fenti célkitűzések eléréséhez egyes országok közvetlen pénzügyi támogatásán túlmenően tudományos intézetek projektjeit kívánják segíteni, valamint olyan intézmények tevékenységét, amelyek világszerte felhívják a figyelmet az e-hulladék veszélyeire.
Tízszeres tüzelőanyag és kemikália szükséglet
A StEP által kiadott sajtóközlemény szerint az elektronikai eszközök előállításához szükséges tüzelőanyagok és kemikáliák mennyisége elérheti az előállított eszköz súlyának akár tízszeresét is. Egy számítógép és egy 17 colos monitor előállítása során például 240 kilogramm fosszilis tüzelőanyagot égetnek el, 22 kilogramm kemikáliát és hozzávetőleg 1.500 kilogramm vizet használnak fel – olvasható a bonn-i székhelyű Egyesült Nemzetek Egyetemének professzora által készített tanulmányban. Rüdiger Kühr, aki egyébként a most induló projektet is vezeti, e cikkében azt sem felejti el megjegyezni, hogy ez az arányszám az autók vagy a hűtőszekrények előállításánál mindössze a kétszeres mértéket éri el.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által nemrégiben kiadott jelentés pedig azt hangsúlyozza, hogy az elektronikus hulladék mennyisége a normál háztartási hulladékhoz viszonyítva háromszor olyan gyorsan növekszik. Az évi 40 millió tonna e-hulladék rengeteg: a StEP sajtóközleménye szerint, ha ezt a mennyiséget teherautóra pakolnák, akkor a sorba állított teherautók a fél földgolyó hosszúságát is elérhetnék.
A Földön ráadásul egyenlőtlenül oszlik meg az e-hulladék mennyisége: a fejlődő országokban ugyanis jóval nagyobb mennyiségben találunk környezetre veszélyes e-hulladékot, mint a fejlettekben. A fejlett világ gyakorlatilag e-hulladéklerakónak használja Afrika egy részét, India bizonyos területeit, sőt Kínát is. Ez utóbbi két állam ráadásul éppen a gazdasági fejlődésének köszönhetően nemsokára maga is mérhetetlen mennyiségű használt vagy kiselejtezett elektronikai árut fog „termelni”, amelynek újrahasznosítása vagy lebontása teljességgel megoldatlan.
Levegő- és talajszennyezés
Márpedig a környezetre több szempontból is káros az e-hulladék: egyrészt a szakszerűtlen megsemmisítésnek (amely általában az eszközök elégetésében merül ki) köszönhetően jelentős mennyiségű mérgező gáz kerül a levegőbe. Másrészt az eszközökben található kemikáliák a talajba, onnan pedig a vízkészletekbe kerülve jelentenek komoly veszélyt. További probléma, hogy a szakszerűtlen szétszerelés magára az emberre is ártalmas lehet. Negyedrészt viszont az is problémát jelent, hogy a használt elektronikai eszközökben igen sok értékes elem még újrahasznosítható lenne, amennyiben megfelelően kezelnék azokat.
Ez utóbbiba belekapaszkodva a projekt el szeretné érni, hogy a használt eszközök begyűjtésében az előállító cégek is érdekeltek legyenek. A hulladékból ugyanis meg lehet gazdagodni: „Az e-hulladékhegyeket akár aranyhegyekhez is lehetne hasonlítani ebből a szempontból” – nyilatkozta Kühr a BBC News-nak. Ezzel a fejlődő országokba illegálisan szállított e-hulladék mennyisége is csökkenhetne, ami viszont a globális környezetszennyezés mértékét is mérsékelhetné.
Az üvegházhatású gázok kereskedelmének globális szabályozásáról immáron évek óta folynak viták és több-kevesebb eredményt is képes felmutatni a nemzetközi közösség e téren. Persze a leginkább érintett államok nem igazán akarnak kötélnek állni, de biztonsággal állítható: az üvegházhatású gázok kereskedelmének világméretű szabályozása jóval előrébb tart, mint a nem kevésbé környezetszennyező elektronikus hulladéké. Ez utóbbira vonatkozóan ugyanis eddig még irányelveket vagy javaslatokat sem fogalmaztak meg. Most úgy tűnik egy PPP-projekt keretében immáron erre is sor kerülhet.
Újrahasznosítás és a használtcikk-piac szabályozás
Szerdán jelentették be hivatalosan azt az új programot, melynek keretében az ENSZ három szervezete (United Nations University, United Nations Environmental Programme, United Nations Conference on Trade and Development), akadémiai kutatóhelyek (MIT, Öko-Institut), valamint a világ legjelentősebb informatikai cégei (Apple, Dell, HP, Microsoft) közös célkitűzéseket és feladatokat fogalmaztak meg az elektronikus hulladékok kezelésére vonatkozóan.
A Solving the E-Waste Problem (StEP) (Az elektronikus hulladék problémájának megoldása) névre keresztelt projekt három pilléren nyugszik: első lépésben megpróbálnak egy globálisan elvárt standardot megfogalmazni az elektronikus hulladékok újrahasznosítására vonatkozóan, amelyek az elképzelések szerint az ENSZ országainak törvénykezésében is megjelenne.
Másodsorban a világ vezető informatikai cégei vállalták, hogy olyan gépeket és eszközöket terveznek a következő időszakban, amelyek élettartama jelentősen meghaladja a most forgalomban lévő eszközök várható élettartamát. Harmadsorban pedig szabályozni és egyben támogatni kívánják a használt elektronikus eszközök piacát is, hiszen jelenleg ezen a téren teljes káosz uralkodik – írja a BBC News.
A fenti célkitűzések eléréséhez egyes országok közvetlen pénzügyi támogatásán túlmenően tudományos intézetek projektjeit kívánják segíteni, valamint olyan intézmények tevékenységét, amelyek világszerte felhívják a figyelmet az e-hulladék veszélyeire.
Tízszeres tüzelőanyag és kemikália szükséglet
A StEP által kiadott sajtóközlemény szerint az elektronikai eszközök előállításához szükséges tüzelőanyagok és kemikáliák mennyisége elérheti az előállított eszköz súlyának akár tízszeresét is. Egy számítógép és egy 17 colos monitor előállítása során például 240 kilogramm fosszilis tüzelőanyagot égetnek el, 22 kilogramm kemikáliát és hozzávetőleg 1.500 kilogramm vizet használnak fel – olvasható a bonn-i székhelyű Egyesült Nemzetek Egyetemének professzora által készített tanulmányban. Rüdiger Kühr, aki egyébként a most induló projektet is vezeti, e cikkében azt sem felejti el megjegyezni, hogy ez az arányszám az autók vagy a hűtőszekrények előállításánál mindössze a kétszeres mértéket éri el.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által nemrégiben kiadott jelentés pedig azt hangsúlyozza, hogy az elektronikus hulladék mennyisége a normál háztartási hulladékhoz viszonyítva háromszor olyan gyorsan növekszik. Az évi 40 millió tonna e-hulladék rengeteg: a StEP sajtóközleménye szerint, ha ezt a mennyiséget teherautóra pakolnák, akkor a sorba állított teherautók a fél földgolyó hosszúságát is elérhetnék.
A Földön ráadásul egyenlőtlenül oszlik meg az e-hulladék mennyisége: a fejlődő országokban ugyanis jóval nagyobb mennyiségben találunk környezetre veszélyes e-hulladékot, mint a fejlettekben. A fejlett világ gyakorlatilag e-hulladéklerakónak használja Afrika egy részét, India bizonyos területeit, sőt Kínát is. Ez utóbbi két állam ráadásul éppen a gazdasági fejlődésének köszönhetően nemsokára maga is mérhetetlen mennyiségű használt vagy kiselejtezett elektronikai árut fog „termelni”, amelynek újrahasznosítása vagy lebontása teljességgel megoldatlan.
Levegő- és talajszennyezés
Márpedig a környezetre több szempontból is káros az e-hulladék: egyrészt a szakszerűtlen megsemmisítésnek (amely általában az eszközök elégetésében merül ki) köszönhetően jelentős mennyiségű mérgező gáz kerül a levegőbe. Másrészt az eszközökben található kemikáliák a talajba, onnan pedig a vízkészletekbe kerülve jelentenek komoly veszélyt. További probléma, hogy a szakszerűtlen szétszerelés magára az emberre is ártalmas lehet. Negyedrészt viszont az is problémát jelent, hogy a használt elektronikai eszközökben igen sok értékes elem még újrahasznosítható lenne, amennyiben megfelelően kezelnék azokat.
Ez utóbbiba belekapaszkodva a projekt el szeretné érni, hogy a használt eszközök begyűjtésében az előállító cégek is érdekeltek legyenek. A hulladékból ugyanis meg lehet gazdagodni: „Az e-hulladékhegyeket akár aranyhegyekhez is lehetne hasonlítani ebből a szempontból” – nyilatkozta Kühr a BBC News-nak. Ezzel a fejlődő országokba illegálisan szállított e-hulladék mennyisége is csökkenhetne, ami viszont a globális környezetszennyezés mértékét is mérsékelhetné.