Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 11 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Elvek kontra valóság

  • 2012. december 04.
  • Pauló Gergő

Közép-európai civil szervezetek arra hívják fel a figyelmet, hogy az Európai Unió következő hétéves költségvetési forrásainak tervezésénél, a költségek mértéke mellett legalább ugyanekkora hangsúlyt kellene fektetni a forrásfelhasználás céljainak meghatározására is. Ahhoz, hogy az Unió un. kohéziós forrásai a fenntartható fejlődést szolgálják, szerteágazó szempontrendszert kell figyelembe venni, és ehhez a döntéshozók és minden érintett fél együttműködésére szükség van, már a tervezés korai szakaszától kezdve. De hiába a széles egyetértés a partnerség szükségességéről, ha a gyakorlat mást mutat – ahogy az egy most megjelent tanulmányból kitűnik.

November 29-én hozta nyilvánosságra az SFteam for Sustainable Future („Strukturális Alapok” Hálózat a Fenntartható Jövőért) a legfrissebb tanulmányát, melyben azt elemzi, hogy hét uniós tagországban a 2014-2020-as kohéziós politika forrásfelhasználásának tervezése során milyen lehetőséget kaptak, illetve kapnak a társadalmi partnerek és civil szervezetek az észrevételeik kifejtésére. A tanulmány Bulgáriában, Csehországban, Lettországban, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában vizsgálta a helyzetet.

Kiindulópontként az SFteam 2012 elején kidolgozott egy olyan útmutatót, amely a partnerség alapelveit fogalmazza meg a kohéziós politika tervezéséhez és a további fázisok lebonyolításához. A szervezet az anyagot azóta kormányzati tisztségviselők és civil szervezetek körében terjesztette; a Nemzetközi Visegrád Alap támogatásával most elkészült kiadvány a tőlük kapott visszajelzéseket is összefoglalja.

„Általában a civil szervezetek és a megkérdezett tisztviselők is egyetértenek a megfogalmazott elvekkel, és a kormányzat a legtöbb országban egyre inkább elismeri a civil társadalmat mint megkerülhetetlen partnert a tervezési folyamatban. Ugyanakkor az elvek gyakorlatba ültetése már nagyon vegyes képet mutat.” – nyilatkozta Dönsz-Kovács Teodóra, az SFteam nemzetközi koordinátor-helyettese, a Magyar Természetvédők Szövetsége munkatársa.

„Nagyon különböző, hogy mennyire érhető el nyilvános információ a kohéziós politika tervezési folyamatairól: a széles körű, naprakész tájékoztatástól (pl. Bulgária, Lettország) a teljes információhiányig (pl. Magyarország) mindenre van példa. Gyakori probléma, hogy tervezésbe való bevonás során a kormányzat nem képes kezelni a civil szféra sokszínűségét (pl. Csehország, Szlovákia), vagy nem fogadja el a civilek maguk közül kiválasztott képviselőit (pl. Bulgária, Románia). Más esetekben a partnerségi alapon, a civilek bevonásával létrehozott munkacsoportoknak, fórumoknak a tervezésben betöltendő szerepe nem tisztázott (pl. Lettország), vagy rövid határidők nehezítik az érdemi véleménynyilvánítást (pl. Lengyelország, Szlovákia)” – állapította meg Éger Ákos, a tanulmány szerkesztője.

A tanulmány szerint hazánkban a következő hét éves Uniós költségvetés tervezése jelentős késésben van, és a nyilvánosan elérhető információ igen gyér. Ráadásul egyes jelzések arra utalnak, mintha a kormánynak egyáltalán nem állna szándékában a civil társadalmat és a szélesebb nyilvánosságot érdemben bevonni a keretrendszer tervezésébe. Komoly aggodalomra ad okot az uniós tervezést-programozást legmagasabb szinten felügyelő Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság összetétele is, mivel annak alaptagsága nem tartalmaz két, - a kohéziós politika által messzemenőkig érintett szaktárcát -, az Emberi Erőforrások Minisztériumát és a környezetvédelemért is felelős Vidékfejlesztési Minisztériumot.

Forrás: Magyar Természetvédők Szövetsége