A HuMuSz a 4. változatot támogatja a betétdíjas alternatívák közül
A minisztérium vitairata hét lehetséges változatot közöl a betétdíjas szabályozásra. Nem tudjuk, mikor és hogyan akarja elkezdeni a tárca társadalmi egyeztetést, de mi az alábbiakat támogatjuk.
4. változat:
Ez a változat ugyancsak tartalmazza az 1. változat követelményeit, és ezenfelül kiegészül a csomagolás újrahasználati arányok előírásával az italcsomagolások jelentős szegmensében, valamint az esetleges nem-teljesítés esetén ? az egyutas csomagolásokra is kiterjedő ? kötelező betétdíjas szankcionálással.
Mivel az átfogó betétdíjas forgalmazás ?fenyegetése? nemcsak a gyártókat, hanem a kereskedelmet is érinti, feleslegesnek tűnik a 2. változat szerinti választékban tartási követelmény előírása (vendéglátó ipari egységegekre történő meghatározás kivételével), a gyártóknak és a kereskedőknek ugyanis jól felfogott érdeke, hogy a meghatározott újrahasználati arányokat teljesítsék.
A kormányrendelet tehát célként meghatározná a termékértékesítésnek azt a hányadát, amelyet újratölthető csomagolásban kell a hazai piacon forgalmazni (ipari átlag újratöltési arány). Az iparágon belül részkvóták, részkövetelmények kerülnének meghatározásra az egyes italféleségek csomagolásainak újratöltésére (termékspecifikus kvóták), a német szabályozáshoz hasonlóan. Az átlag, illetve a termékspecifikus kvóták meghatározásánál természetesen nem a német, hanem a magyar helyzetből kell kiindulni. Ha a célokat a szabályozás úgy tűzi ki, hogy legalább a 3-4 évvel ezelőtti helyzet visszaálljon, ez még messze elmaradna az átlagra vonatkozó 72 %-os német célkitűzéstől (ami ott az 1991. évi tényadat volt). Megfontolandó, hogy a célként rögzített kvótákat fokozatosan kell növelni. Természetesen legalább 1 év átmeneti időt kell hagyni az érdekeltek számára a felkészülésre, és ezután kezdődhet a mérési időszak, ami szintén legalább 1 év (vagy a német példának megfelelően 2 év) lehet.
Az iparágon belül az alábbi bontásban kerülnek meghatározásra a termékspecifikus kvóták:
szeszes italok csomagolásai:
- sör,
- bor,
- égetett szeszek.
alkoholmentes italok csomagolásai:
- ásványvíz (szénsavas és szénsavmentes),
- szénsavas üdítők,
- szénsavmentes gyümölcslevek, szörpök
- tej, reggeli italok.
Ha a gyártók nem teljesítik a termékspecifikus újratöltési kvótákat, a betétdíjas szankcionálás kétféle változata közül kell a szabályozásnak választania:
vagy a ?kollektív felelősség? alapján a jogszabály kötelezővé teszi a csomagolások betétdíjas forgalmazását az érintett termékkör (pl. szénsavas üdítők) összes gyártója és forgalmazója számára,
vagy ? a mérési adatok alapján ? csak a nem-teljesítő gyártók számára válik kötelezővé a betétdíjas forgalmazás.
A rendeletnek e ?feltételesen kötelező? betétdíjak mértékét (alsó küszöbértékként) érdemes megállapítania. A betétdíjas kötelezettség megszűnik, ha a következő (1 vagy 2 éves) mérési időszakban az előírt termékspecifikus újratöltési kvóta teljesül.
A ?kollektív felelősségi? változatban automatikusan érvényesülhet a gyártók olyan együttműködése ? akár egy koordináló szervezeten keresztül ?, hogy az egyedileg túlteljesítő gyártók számukra kedvező megállapodásokat kössenek az alulteljesítő gyártókkal. (Az importőrök nyilvánvalóan az utóbbiak közé tartoznak majd.) A másik változat esetén a szabályozásnak kell gondoskodnia arról, hogy a kvóták (pontosabban a többletek) forgalmazhatók legyenek, bár ez a változat is külön mérlegelést igényel.
Mind az újrahasználat, mind a hasznosítás elérhető mértéke szempontjából a legcélravezetőbb változat hatékony működéséhez bejáratott gyűjtő-hasznosító rendszerek meglétére van szükség, amelynek működését állandó, szigorú ellenőrzés mellett lehet biztosítani, ezért több év alatti fokozatos bevezetése vezethet megfelelő eredményre.