A hollandok mindeközben feltalálják a szemétmentes világot
A „minden szemét jó valamire” elv úttörői elsősorban a piaci réseket jól megtaláló startupok, bár a nagyobb cégek is mindinkább rákényszerülnek a fenntartható gazdálkodásra.
Amikor az amszterdami Marco Lemmers felesége várandós lett, a leendő apa elkezdett aggódni születendő gyermeke jövője miatt. A kétezres évek elején jártunk, és a Föld már elég rossz állapotban volt, a tudósok az erőforrások kimerülését jósolták. Nagyon úgy tűnt, hogy legfőbb ideje valami fenntartható bizniszt kitalálni. Lemmers és barátja, Sam Cohen a hotelszakmában volt otthon, hát azon kezdtek gondolkodni, mit lehetne változtatni ezen a területen. Teljesen „ökoszexi” szállodát akartak, nemcsak kizárólag megújuló energiával, de stílusos, kortárs belsővel, maximális kényelemmel, egészséges ételekkel.
Az első Conscious Hotelt – az elnevezés magyarul tudatost jelent – 2009-ben nyitották meg a holland főváros múzeumi negyede mellett, majd a legnagyobb park, a Vondelpark mentén megvásárolták az egyik Michelin-gumiszerviz vörös téglás épületét, s azt is szállodává alakították. „Olyan csend van itt, hogy még a mókusok álmát is hallani lehet” – így reklámozzák a stílusosan Tire Station nevű egységüket, amelyet idén év elején követett a harmadik amszterdami tudatos hoteljük. A fenntarthatóságot lépten-nyomon fel lehet fedezni Lemmers és Cohen láncánál: a tetőn elhelyezett napelemek termelik az áramot, a hűtés-fűtést a felszín alatt kiépített víztározós rendszerrel működtetik, az étteremben és a bárban a teraszon gondozott fűszernövényeket és gyümölcsöket szolgálják fel, s a bútorok egytől egyig újrahasznosított anyagból – például joghurtosdobozból, hűtőszekrények műanyagjából és kávéspoharakból – készülnek. A személyzet tagjai is egységesen reciklált anyagból varrt farmert viselnek, és persze helyben főzött sörrel kínálják a turistákat. Hulladék pedig lényegében nincsen.
Egy emberre 4-5 tonna hulladék jut
Hollandia élen jár a fenntarthatóságban – ami már csak az Amszterdamban használt kerékpárok tömegét látva is egyértelmű –, és azt tűzte ki célul, hogy gazdaságát 2050-re teljesen körforgásossá alakítja át. Az angol kifejezéssel circular economy lényegében azt jelenti, hogy az anyagokat addig használjuk erőforrásként, amíg csak lehetséges, így a hulladék lényegében megszűnik. Ezzel szemben a hagyományos, úgynevezett lineáris modell szerint a természeti erőforrásokat átalakítjuk termékké, amit a fogyasztók megvesznek, felhasználnak, s ha már nem töltik be funkciójukat ezek a portékák, akkor egyszerűen eldobjuk őket – rengeteg szemetet termelve. Ma az EU-ban egy átlagember évente 4,5–5 tonna hulladékot produkál.
Miután Hollandia a világ második legnagyobb élelmiszer-exportőre, valamelyest illendő is, hogy kezdeményező szerepet vállaljon a „hulladékmentesítésben”. A rotterdami Erasmus Egyetem számításai szerint Hollandiában az összes munkahely 8,1 százaléka már a körkörös gazdaságban működik, vagyis 810 ezren valamilyen módon efféle területen dolgoznak. A kutatók ebbe az újrahasznosítással foglalkozóktól a különféle kreatív feladatokig a munkák széles spektrumát beleértik. Idesorolják például az építészeket, akik mindinkább energiatakarékos erőforrásokkal és újrahasznosított anyagokkal terveznek. De növelik a számot azok a fogyatékkal élők, például halláskárosultak is, akik az utrechti Simpany nevű textilhulladékgyűjtő és -hasznosító cégnél szétválogatják a Hollandia-szerte begyűjtött, a lakosság által kiselejtezett ruhákat, hogy azok egy részét jótékonysági célokra fordítsák, a nagyobb hányadából pedig környezetbarát technológiával többek között „újrafarmert” készítsenek.
Úttörő startupok
A körforgásos gazdaság úttörői sokszor startupok, amelyek valamilyen forradalmi ötlettel állnak elő, vagy piaci résbe lépnek be olyasmivel, amivel korábban senki sem foglalkozott. Rotterdamban például a régi, nem kihasznált uszoda-élményfürdő üvegkupolás épülete az effajta cégek gyűjtőhelye. Az alagsorban az egyik helyiségben gyümölcshéjból készít „bőrt” két fiatal vállalkozó, míg a szomszédos, egykori uszodai öltözőkben a városban összegyűjtött kávézaccon termesztik a laskagombát.
Megmentett kávézacc
Csak Hollandiában évente 120 ezer tonna kávézacc köt ki ugyanis a szemétben, miután a kávékészítésnél mindössze az anyag 0,2 százaléka értékes. A Rotterzwam nevű vállalkozást a belga Gunter Pauli Kék gazdaság című könyve inspirálta – a zöldeket lepipálva immár kék gazdaságnak hívják ugyanis a hulladékmentes bizniszt –, e kiadványban számos, a helyi szemétből értéket kinyerő vállalkozót mutat be a szerző. „A szemét emberi definíció” – vallja a cégalapító, Mark Slegers, aki egyetért a körkörös gazdaság híveivel abban, hogy a természetben alapvetően nem létezik ez a kategória, hiszen minden hulladék felhasználható valamire. Ezt vallják az Amszterdam után Utrecthben és Hágában – ez utóbbiban a holland parlament épülete közelében – terjeszkedő Instock étterem ötletgazdái is: mindennap úgy állítják össze a menüt, hogy a közeli szupermarketben felvásárolják a másnapra biztosan megromló alapanyagokat, kissé hervadozó, ám még finom és egészséges zöldségeket és gyümölcsöket, így megmentve azokat a kidobástól.
A kezdeményezés szerencsére igencsak trendi lett Hollandiában, a hágai étterem pedig kimondottan népszerű a parlamenti képviselők, illetve háttérembereik körében: ebédidőre alig lehet asztalt foglalni a hétköznapokon, az ebédmegbeszéléseiket, találkozóikat előszeretettel szervezik oda a befolyásos hollandok.
Alternatíva nélkül
Innovatív pihenőhellyé alakult át nyárra a fővárosi Városháza park, ahol többek között a magyar Platio cég speciális díszburkolatát is „kiállították”. A hazai startup azzal írta be magát a körforgásos gazdaság történetébe, hogy olyan térburkolatot talált ki, amely nem vesz el nyersanyagot a természettől, hanem előállításához részben városi hulladékra van szükség. A burkolat ráadásul hasznosítja a napenergiát, és árammá alakítja azt az erőt, amit az emberek a gyaloglás során rálépve kifejtenek. Így akár világító burkolati jelek, valamint fűthető burkolatok is építhetők, ez utóbbiak télen biztosan nem jegesednek.
A hazai cégek közül is főként a startupok vállaltak úttörőszerepet a tudatos erőforrás-felhasználásban: a Medence Csoport például szívós molinóból és reklámhálóból készít táskákat és bútorokat, míg az Old Blue használt farmerből kreál például bútorokat, szőnyegeket, sőt esküvői ruhákat is. A Norsy táskák tervezői újságokat, csomagolópapírokat, használt teafiltereket és ásványvizes címkéket hasznosítanak újra. A férfiakra is gondoló Reborn márka megalkotói fő alapanyagként a biztonsági övet vetették be, de az autók légzsákjait is felhasználják: zsebet varrnak belőlük a táskára. Hasonló célra, vagy például neszesszer készítésére a tűzoltó tömlő, a hőlégballon ponyvája, a biciklibelső, az ejtőernyő is megfelel – vallják a fantáziával jól megáldott hazai dizájnerek.
Nemcsak a divatiparban jellemző az effajta kreativitás és környezettudatosság: a CCR Magyarország Kft. visszárus logisztikával foglalkozik, azt optimalizálja, hogyan jut vissza a gyártóhoz minél költséghatékonyabban a hulladékká vált termék, alkatrész és anyag, amit szeretnének újra anyagként felhasználni. Az ipari forradalommal kialakult úgynevezett lineáris gazdaság – amely a természeti erőforrások korlátlan felhasználásán és a keletkezett hulladék lerakásán vagy megsemmisítésén alapul – még mindig a legtöbb vállalat és nemzetgazdaság működését meghatározó paradigma a világban” – szögezi le Kriza Máté, a három éve működő Körforgásos Gazdaságért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Szerinte nincs alternatíva: „egyre kevesebb a természeti erőforrásunk, a kitermelésük mind nehezebb és költségesebb, a nyersanyagok ára folyamatosan emelkedik vagy kiszámíthatatlanul változik, miközben nő a hulladékmennyiség. A körforgásos gazdaság mellett felhozhatnánk érvként a pozitív környezeti hatást is, ám ez önmagában nem feltétlenül meggyőző a profitorientált cégeknek” – teszi hozzá a szakember. Magyarország amúgy sem gazdag természeti erőforrásokban, és az úgynevezett erőforrás-termelékenységi mutató – amely azt jelzi, hogy egy kilogramm anyagból mekkora értéket lehet létrehozni – a felét sem éri el az uniós átlagnak.
forrás:
