Hajótemetők Ázsiában
A hajók szétszerelése és újrahasznosítása elvileg lehetne környezetkímélő tevékenység is, valójában nem feltétlenül az. A parti vizek olajjal, vegyszerekkel való szennyeződésével senki sem törődik, ahogyan a munkások egészségével sem.
Kisebb-nagyobb hajók tízezrei róják a világ tengereit és óceánjait. Közülük mintegy 50 ezerrel kereskedelmi teherszállítást végeznek, további 30 ezer személyszállító hajó, komp, halászhajó, vagy egyéb munkára alkalmazott vízi jármű. A fent számokból kimaradtak a hadihajók. De mi történik, ha ezek a monstrumok annyira elöregednek, hogy már nem éri meg őket tovább üzemben tartani? A legtöbb esetben a szó szoros értelmében is a parton végzik, többnyira Ázsia valamelyik partján. A bontásukban vezető szerepet játszó – az össztömeg 97%-át hasznosító – öt ország Törökország, Kína, Pakisztán, India és Banglades.
A hajók anyagának 75-85%-a acél, Bangladesben szinte kézi erővel, a legegyszerűbb szerszámokkal bontják szét a sokszor életveszélyben dolgozó munkások. Az acél alkatrészeken kívül, más hasznosítható elemek is előkerülnek ilyenkor: gépek, berendezések, bútorok, amiket máshol még újra fel tudnának használni.
Banglades ásványkincsekben, így vasércben is szegény állam. Az ország vasfelhasználásának túlnyomó része, mintegy 70%-a ebből a forrásból származik. A tevékenység erősen környezetszennyező, és a parti vizek olajjal, vegyszerekkel való szennyeződésével senki sem törődik, ahogyan a munkások egészségével sem.
A környezetvédő és emberjogi szervezetek összefogása, a NGO Shipbreaking Platform döbbenetes adatokat hozott nyilvánosságra a hajók leselejtezésének körülményeiről. A vízi járművek negyven százaléka Európából származott. A görög és német társaságok flottájuk nyolcvan százalékát teszik partra Ázsiában, ahelyett hogy modern hajó-szétszereléssel, vagy újrahasznosítással foglalkozó cégnél értékesítenék őket. A hajóroncsok többsége olyan veszélyes anyagokat tartalmaz, mint az azbeszt, a nehézfémek, a szennyező műanyagok és egyéb szerves anyagok. Dél-Ázsia olyan roncslerakó helyet létesített, ahol a nemzetközi környezetvédelmi előírásokat, munkajogi és biztonsági szabályokat csak meglehetősen korlátozottan alkalmazzák.
Az Európai Unió nemrég életbe léptetett egy új szabályt, amely megtiltja a hajók „partra vetését”, s arra kötelezi a társaságokat, hogy az elavult járművüket újrahasznosító üzemekbe vigyék. A rendelkezést az európai hajók azonban könnyen kijátsszák. Már csak azért is, mivel kétharmaduk eleve nem az Ókontinens országainak zászlai alatt közlekedik, hanem afrikai és ázsiai felségjelzésekkel működnek.
Akadnak azonban jó példák is. A világ legnagyobb konténerhajózási vállalata, a Maersk, olyan újrahasznosítási programot alkotott, amely minden vízi járművére kötelező. A tulajdonában lévő hajókat az előírásoknak megfelelően selejtezik le. A jó példát egyre többen követik. A norvég Grieg és Höegh Autoliners egyetlen hajóját sem tette partra az ázsiai partokon. A Canada Steamship Lines (CLS) és a Royal Dutch Boskalis még egy lépéssel továbbment: kinyilvánították, hogy valamennyi veterán hajójukat kizárólag OECD államokban hasznosítják újra. A holland Van Oord társaság is nemrégiben jelentette be, hogy többé nem "felejt" hajókat a távoli partokon. Ha lassan is, de javul a helyzet.
Forrás: greenfo.hu
