Gyanús a Százhalombattára tervezett gumifeldolgozó

Ha egy cég azt állítja, hogy az ő technológiája eltér minden, az adott területen máshol használt megoldástól, mindig érdemes kicsit óvatosan közelíteni. Egy Csányi Sándorhoz köthető, szlovák know how-val működő, rövid ideje alapított cég a használtgumi-feldolgozást akarja forradalmasítani, ezért referenciaüzemet készülnek építeni Százhalombattán, az elmúlt néhány évben kicsontozott Dunai Erőműtől vásárolt üzemi területen.


A cég a weblapján, aztán első körben a levélben feltett kérdéseinkre adott válaszaiban is több furcsa kijelentést tett. Azt írták, hogy alacsony hőmérsékleten tudják alkotóelemeire bontani a gumit, és külön kiemelték, hogy nem a pirolízisként már egy ideje ismert eljárást használják. A másik furcsa dolog az volt, hogy állításuk szerint a feldolgozás beindításához kell csak energia külső forrásból, a rendszer aztán a folyamat közben keletkező gázok felhasználásával működik. Ez utóbbi már önmagában elég lett volna, hogy találkozót kérjünk az OT Industries (volt Olajterv Zrt) és a Homatech Recycling Zrt. képviselőitől. Ez utóbbi az, aki a beruházó lenne (a Homatech többségi tulajdonosa a Csányihoz köthető Bonitás 2002 Kft), illetve a Szlovákiában kidolgozott eljárást adja az üzlethez. Az OT, mint kiderült, a továbbfejlesztésbe fektetett be elég sokat. 

Nem energiacella

Az hamar tisztázódott, hogy a fenti furcsaságok egyszerű félreértések. Az eljárás pontos nevén lehet vitatkozni, de a lényeg pontosan illik az összefoglaló néven hőbontásos eljárás, vagyis a pirolízis meghatározása alá. Kicsit később arról is írunk, milyen oka lehet annak, hogy a beruházók miért nevezik az eljárásukat „termikus-depolimerizációnak”, és nem pirolízisnek.

Az is kiderült, hogy nincs szó humbugról, nincs szó energiacelláról vagy örökmozgóról. A gáz visszatáplálást rendszerszinten értették, csak a kommunikáció csúszott félre valahol. A lényeg, hogy a gumiabroncsok termikus bontása közben keletkező gázt a feldolgozó reaktorból kivezetik és a cég telephelyén, föld alá ásott tartályokban tárolják, majd később a reaktor fűtésére felhasználják.

A szabványoknak megfelel

                       

A Homatech kiemelte: a technológia rendelkezik azon jogszabályi megfelelőséggel, mely igazolja, hogy az anyagában történő hasznosítási eljárás során az alapanyag hulladék státusza megszűnik, és termék lesz belőle. Elmondták, hogy a teljes technológiai rendszer és a termékek is megfelelnek a fenntarthatósági követelményeknek, vagyis a német állam által alapított ún. ISCC szabványnak. Többek közt ez teszi a világon egyedülállóvá a technológiát.

Elmondták, hogy a korábbi cikkünkben bemutatott, nem túl szép látványt nyújtó dunaszerdahelyi üzemben használt technológiához képest ez már egy továbbfejlesztett gyár lenne.
Elsősorban folyadékzárakkal biztosítanák a rendszer zártságát.

Ezt növelné, hogy a gumi betáplálásánál lenne lehetőség a szabadba kijutott szennyeződések elfáklyázására (vagyis az esetlegesen szénhidrogénekkel szennyezett levegőt egy zsiliprendszerből, hogy onnan légöblítéssel egy őrlángszerű fáklyára fújva nagyrészt elégessék). A reaktor más pirolízises eljárásokhoz képest alacsonyabb hőfokon, de még mindig több száz fokon üzemel. Az OT képviselői elmondták, hogy a technológia felülvizsgálata során ellenőrző méréseket végeztek, hogy milyen mértékű a technológia munkaegészségügyi szempontból veszélyes esetleges kipárolgása. A mérések alapján a koncentrációs értékek minden egyedi mérési helyen jóval a határérték alatt maradtak,
a benzol a határérték 8 százaléka körül volt, a többi mért anyag (toluol, etilbenzol és a xilolok) fél százalék körül állt meg.

A gyár kialakításakor az elmondás alapján nagy figyelmet fordítanak majd a környezet védelmére, a rendszer a négy lehetséges végtermék, a gáz, az olaj, a koksz és az acél közül az első kettőt teljesen zárt rendszerben kezelnék. A rendszer zártságát többek között a fenti elemzésekkel is tudják tanúsítani, és nyitottak arra, hogy a szlovákiai üzembe bárki bármikor kimenjen és újra lemérje az értékeket.

A két másik termékkel kapcsolatban elhangzott, hogy a gumiabroncsban lévő acél a feldolgozás során katalizátorként megköti az abroncsban lévő nehézfémek egy részét, ami szintén előnyös tulajdonság. Van még egy negyedik végtermék, a koksz. Ez 600 Celsius-fokosan kerül ki a reaktorból, amikor a gumialapanyagban lévő könnyebb komponensek a termikus depolimerizáció hatására már a visszamaradt kokszból eltávoztak. A koksz és acél keverékét több lépcsőben lehűtik, majd egy vízzáron keresztül kivezetik a reaktortérből és szétválasztják. A kokszot végül 30 százalékos víztartalommal tárolják a telep egy zárt épületében, az épület elé kerékmosót telepítenek, hogy rakodás közben a teherautók kerekein megtapadó koksz ne szennyezze be a tároló környékét.
Válaszokra kérdések

Tény, hogy a beszélgetés végén úgy álltunk fel, hogy nagyon sok kérdésre választ kaptunk. Azonban ez nem jelenti, hogy ezt az üzemmel kapcsolatban nincsenek további tisztázatlan kérdések.

Azt a befektetők is elismerték, hogy komoly termékfejlesztési munka vár még rájuk, illetve hogy az a szlovákiai üzem, melyre a bemutatott tanúsítványokat megkapták, nem teljesen ugyanaz, mint amit Százhalombattán szeretnének megépíteni.


Érdekes, hogy ők ugyan nem használják az eljárásra a pirolízis szót, valójában még a beszélgetés közben is kibukott egyikükből, hogy az általuk kidolgozott módszer egyfajta pirolízis, még ha szerintük nagyon fontos „különbséget tenni pirolízis, pirolízis és pirolízis között”. A cikkben eddig azt írtuk meg, hogy a cég szerint miért fontos ez, most lássuk az általunk megkérdezett szakértőket, illetve a Homatech beruházásától független, korábbi tanulmányok eredményeit.

A folyamattal kapcsolatban megkérdeztük a Magyar Kémikusok Egyesületét is. Válaszukból kiderült, hogy lehet csűrni-csavarni a megfogalmazást, de ez nem lehet más, mint pirolízis (bár azt elismerik, hogy nehéz pontosan meghatározni ezt a fogalmat). Az MKE szerint tulajdonképpen ez mindegy is, sokkal fontosabbak azok a dolgok, melyekről a technológiai leírás hallgat.

A rákkeltő anyagok keletkezése a pirolízis során: az olajipar is használ hasonló pirolízis (krakk) technológiákat, de ők a kapott rákkeltőket hidrogénezéssel teljesen vagy igen nagy mértékben eltávolítják (bár a benzol még mindig egy százalékos határérték mellett található meg az általunk tankolt motorikus benzinekben)
A gumivulkanizálásban használt kénből képződő, nagyon mérgező és igen büdös kénhidrogén és merkaptánok kezelése (a beruházó erre tendereztetésen keresi majd a megoldást beszállító céget).


Az MKE véleményével egyezik az a 14 oldalas tanulmány is, mely 2013-ban a Vidékfejlesztési Minisztérium egyik környezetvédelmi keretprogramjából származó támogatásból készült a Humusz szövetség megbízásából. Ez az innen letölthető anyag tulajdonképpen összefoglal mindent, amit az elmúlt néhány évben a pirolízist bevezetni próbáló ipari szereplők állítanak, hogy aztán részletesen leírja róluk a tudomány pillanatnyi véleményét. A végkövetkeztetés lényege, hogy bár a pirolízises gumifeldolgozás
látszólag jó megoldás, valójában nem megoldja a problémát, sokkal inkább csak eltolja azt időben vagy térben.
Bunkerolaj

Mondunk is egy példát egy probléma időben vagy térben való eltolására. A gumipirolízis során keletkező olaj kéntartalma (a vulkanizált gumi, mint alapanyag kéntartalma miatt) elég magas, kb. egy százalék. Ha fűtőolajként próbálja meg értékesíteni valaki ezt a terméket, szembe találja magát azzal, hogy a piacon van már elérhető árú, alacsony, 0,2 százalék kéntartalmú fűtőolaj is, de például a MOL már nem is forgalmaz fűtőolajat.

A Homatech képviselői szerint erre a termékre van kereslet, és az lehet a megoldás, hogy az olajat exportálják olyan piacokra, ahol már kisebb az alacsony kéntartalmú konkurencia, vagy megpróbálják a tengerjáró hajóknak, úgynevezett bunkerolajként értékesíteni. Az indexnek nyilatkozó szakértők szerint ez meglehetősen cinikus hozzáállás, hiszen attól még, hogy egy rossz minőségű üzemanyagot nem hazánk területén égetnek el, annak környezetkárosító hatása nem múlik el. Tény viszont, hogy jelenleg a tengerjáró hajók nagy része 3,5 százalékos kéntartalmú fűtőolajat éget el.

A tanulmány megállapításai szerint az eddigi tapasztalatok alapján a pirolízis:

• a hagyományos hulladékégetőkhöz hasonlóan mérgező és rákkeltő anyagokkal szennyezi a környezetet,  
• nem helyettesíti a hulladékhasznosítást, sőt annak versenytársa,
• technológiája kockázatos és drága,
• alapanyagaként használt hulladék, és a belőle képződő energia elég érdekes logika mentén tekinthető megújuló erőforrásnak, a tanulmány születésekor, két éve még nem is volt az (az új elbírálás szerint azért lehet megújuló erőforrás, mert a szemét maga újratermelődik, ugyanakkor a szemét alapanyagát fogyatkozó energiaforrások és nyersanyagok alkotják),
• hozzájárul az éghajlatváltozáshoz és akadályozza a valóban klímabarát megoldásokat.

A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a kibocsátási határértékek betartása még nem garantálja a biztonságot, és a mérések a hagyományos égetők esetében sem mindig megfelelőek. Itt fontos megemlíteni, hogy a pirolízises üzemeknek lazább károsanyag-kibocsátási feltételeknek kell megfelelniük, mint a hulladékégetőknek.
Továbbfeldolgozás szükséges

Ha azonban elfogadjuk, hogy a Homatech és az OT Industries valóban felül tud emelkedni az eddigi, a pirolízissel kapcsolatos aggályokon, még mindig akad pár érdekesség.

Például az, és ezt a beruházok képviselői is megerősítették, hogy ami a gumiban a feldolgozás előtt van, az a végtermékekbe is bekerül. Ez az Indexnek nyilatkozó, névtelenséget kérő szakértők szerint a gyakorlatban azt jelenti, hogy a (más üzemekben termelt minták tapasztalata alapján) nem csak iszonyatosan büdös, de a magas szennyezettsége miatt az iparban, például kenőanyagként nem is lehet használni. Legalábbis eddig nem lehetett, a végső ítéletet nyilván csak a Homatech első mintája alapján lehetne kapni.


Mikor ezt felvetettük a Homatech képviselőinek, azt kaptuk válaszul, hogy a gumifeldolgozás végén kapott olaj egyik felvevőbázisa maga a gumiipar lehet. A cég egyfajta körforgásról beszélt, ahol a gumiból nyert olaj (pont a kéntartalom és a benne található adalékanyagok miatt) visszakerülhet alapanyagként a gumigyártókhoz. Megkérdeztük erről dr. Palotás Lászlót, a Taurus korábbi igazgatóját, a Magyar Gumiipari Szövetség korábbi elnökét. Szerinte az, hogy a pirolízis olaj, illetve a szintén pirolízis-végtermék koksz a kinyert formában alapanyagot jelentene a gumiiparnak, nem igaz.

Mint mondja, mindkét anyag további egy-két munkafolyamat során nyeri el azt a formáját, amelyben már valóban beszállítható terméket alkotnak, vagyis „Továbbfeldolgozás kell ahhoz, hogy a festékipar vagy a gumiipar befogadja ezeket alapanyagként.” Palotás szerint valamilyen feldolgozónak, például a MOL-nak továbbadva lehet ebben üzlet.

Ezzel, mármint a továbbadással kapcsolatban István Gábor, a Homatech vezetője ezt mondta:

 Lehetőséget adok arra, hogy [a gumiabroncs] újra termék legyen. Ja, hogy nem ebből lesz termék? Az lehet, mert én nem tudok befolyásolni egy finomítót vagy egy gumigyárat, hogy miből tegye bele az olajat. Egyet tudok: ami alapanyag ebből a forrásból kerül vissza a rendszerbe, azt nem kell újra kibányászni.

Rákérdeztünk egyébként a cégnél arra is, hogy van-e már olyan biztos vevői kör, amelyre alapozhatják a több tízmillió eurós befektetést, és amire méretezni tudják a termelést. A válaszból kiderült, hogy a jelen állapotban szükséges keretmegállapodásokkal rendelkeznek, és mint mondják, az általuk gyártott termékeknek van piaca, a piacon pedig van kereslet újabb beszállítók megjelenésére.

A koksz tárolása is sarkalatos pont: pár hónapja pont abból volt gond a szlovák telepen, hogy a szárazon tárolt, feketeszénhez hasonló anyag kigyulladt. Nagy Béla, a dunaszerdahelyi járás tűzoltóparancsnoka az Index kérdésére megerősítette: valószínűleg az esővíz miatt megázott részen indult el egy öngyulladásos reakció. A cég nagyjából önerőből oldotta meg az esetet, a tűzoltóknak a parancsnok szerint nem volt már sok dolga, miután a helyszínre értek.

Kommunikációs hiba

A befektetés társadalmi megítélése, főleg a százhalombattaiak körében egyelőre elég vegyes. Nagyon sokan (köztük e sorok írója, aki szintén helyi lakos) a beruházással kapcsolatos tájékoztatást hiányolták. Akkor derült ki, hogy ilyen üzem épülhet a városban, mikor a kormány hírportáljain megjelent egy tervezet, hogy a kormány a beruházó kérésére, a projektet kiemelt státuszúvá kívánja nyilvánítani. (A beruházók szerint ezt a státuszt bárki megkaphatja, aki megfelel a törvényi követelményeknek.)


Ekkor indult el egy lavina, amit a helyi önkormányzat a helyi lapban megjelentetett cikkekkel próbált megállítani, azonban a projekt már elszenvedett egy komoly bizalomvesztést, amit nehéz lesz kiheverni – pedig egy olyan városról beszélünk, ahol az éjszakai eget az olajfinomító fáklyáinak fénye festi narancssárgára. Az önkormányzat az indexnek küldött válaszok szerint az ügy kipattanása előtti hetekben már egyeztetett a projekt vezetőivel.

Az ügy jelenleg ott áll, hogy:

•     a helyi MSZP és DK aláírásgyűjtést kezdeményez a gumifeldolgozó létesítése ellen,
•     a befektetők és a város képviselői pedig december elsején, 17 órakor lakossági fórumot tartanak a város konferencia-központjában.

A cég nyitott minden kérdésre, és mint mondják, a technológia minden részletét tanúsítványokkal tudják igazolni. A tanúsítványok fontos dolgok, ugyanakkor a VW-botrány nagy tanulsága, hogy nem feltétlenül jelentenek védelmet minden eshetőségre. A nekünk nyilatkozó szakértők szerint egyszerűen túl sok a kérdőjel az üzem technológiája körül, és túl nagy a kockázat, hogy ezt az üzemet egy város lakóházaitól 800-1000 méterre építsék meg.

Az pedig, mondják, nagyon érdekes és elgondolkoztató, hogy a projekttel kapcsolatban elérhető, egyetlen nyilvános
hatásvizsgálati lap szerint a gázt, olajat, acélt és kokszot előállító gumifeldolgozó üzemnek
nincsenek vizsgálatra érdemes környezeti vagy természeti hatásai.

forrás: index.hu