Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 18 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Élő dögkutak

  • 2006. június 20.
  • humusz
Be kellett volna zárni a dögkutakat a múlt év végéig, e határidõig azonban csupán a töredékük szûnt meg. Nem készült el az a felmérés sem, amely összesítette volna, hol mekkora veszélyt jelenthetnek a környezetre, így azt sem tudni, valójában mennyi fertõzõ forrást kell felszámolni. [Greenfo - Magyar Nemzet]
Hazánkban a dögkutakat az ötvenes–hatvanas években kezdték létrehozni, hogy az állattartó nagyüzemekben vagy a falusi portákon elhullott állatokat egy helyen, távol a lakott területtől ártalmatlanítsák. A telepi és önkormányzati kezelésű dögkutak többsége egyszerű földbe vájt üreg, gödör, mindenféle bélelés nélkül, esetleg kútgyűrűvel szigetelt akna, ahonnan a talajvízbe szivároghat a romlott vagy akár fertőzött hús leve. Bár többségük lakott területtől messze épült, van olyan dögtér, amely kimutathatóan szennyezte az ivóvizet. A szerves anyagok mellett a kórokozók, fertőző csírák okoznak gondot. Tahitótfalunál és a Szentendrei-szigeten korábban a főváros ivóvízbázisát is veszélyeztette egy-egy dögkút. Trieszt városában az 1870-es években azért alakították ki a városi vízművet, mert a forrás mellé dobált tetemek miatt koleraveszély alakult ki – magyarázta Lorberer Á. Ferenc vízügyi szakértő.


Elsődleges szempont a dögkút lezárásánál, hogy a jövőben ne jelentsen közegészségügyi és környezetvédelmi veszélyt. A kármentesítésre egy tervezési útbaigazítás ad hasznos tanácsokat. Eszerint a végleges bezárás előtt füvesítik, fásítják a területet, kerítést húznak köré, és legalább 30 évre kivonják a mezőgazdasági használatból. A földnyilvántartásban a tulajdoni lapon ezt feltüntetik. Ez történik akkor, amikor helyreállítják, rekultiválják a területet.
A működés idején, de még azon túl is évtizedekig terhelik a környezetet a földbe ásott, tetemekkel teli gödrök. Akad olyan kút, amelybe a fenntartó időnként gázolajat öntött, elégette a dögöket, hogy újra legyen hely. Máshol soha nem telt meg, mert a bomló húst elhordták a szegény családok. A környéken orrfacsaró a bűz, patkányok és kóbor ebek dézsmálják a maradványokat, a betegségben elhullt, kényszervágott állatok miatt járványveszély is kialakulhat. Bár a dögtemetőt általában nehezen megközelíthető helyre telepítették, akadt, akinek így is megérte odahordani az akkumulátort, vegyi anyagokat és más veszélyes hulladékot. Kerítés és őrzés nélkül jöhet-mehet bárki a közelében.

Szakértők 700–800 közöttire becsülik az immár illegálisan működő állattemetők számát. A környezetvédelmi minisztérium 2001-ben készített egy felmérést, amely szerint 650 dögkút volt az országban. Valószínűleg legalább ennyi helyen tornyosulnak ma is az állati tetemek.
Uniós csatlakozásunkkal szigorodtak az egészségügyi és környezetvédelmi előírások. Az utóbbi években az állat-egészségügyi hatóság már nem adott engedélyt új dögtérre, 2002 óta pedig felújításra sem lehet támogatást igényelni. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) egyik 2003-as rendelete szerint a működő dögtemetők környezetvédelmi felülvizsgálatát – a környezeti károk felmérését – még az év végéig, uniós csatlakozásunkig el kellett volna végezni, de ez máig nem történt meg. Ugyanez a jogszabály 2005. december 31-től megtiltja további használatukat, és egyéb ártalmatlanítást, például égetést, komposztálást vagy biogáz előállítását írja elő.

Ha az állattartó vagy az önkormányzat nem zárta be a lerakót az adott határidőig, a zöldhatóság kötelezheti a környezeti károk felszámolására, az ellenőrző állat-egészségügyi hatóság pedig bírságot szabhat ki. Üzemeltető híján a terület tulajdonosa felel a mulasztásért. Egyelőre türelmes a két tárca, még nem kezdtek bírságolásba. A másodfokú zöldhatóság is arról tájékoztatott, nem érkezett hozzájuk fellebbezés, márpedig a megbüntetettek szinte kivétel nélkül élnek ezzel a lehetőséggel.

Nyugati országokban már a nagyobb falvakban is van olyan hűtőház, ahol fogadják a tetemeket, majd onnan szállítják el egy közeli égetőbe, és elhamvasztják őket. A cél nálunk is ez lenne. A zöldtárca 2004-től támogatta a környezetvédelmi és infrastrukturális operatív program (KIOP) forrásaiból a dögkutak felszámolását és új regionális gyűjtőrendszerek kiépítését. Az eredetileg meghirdetett határidő idén februárra rövidült. Bár az önkormányzatok akár 95 százalékos támogatást is igényelhettek, a lehetőséggel csak 41 üzemeltető élt, mintegy 11 milliárd forint értékben adtak be pályázatot. A beérkezett terveket még vizsgálja a minisztérium, azt azonban már most közölte, hogy legfeljebb tizenkét–tizennégy pályázó juthat a mindössze 2,3 milliárd forintnyi támogatáshoz. Aki pedig lemaradt, saját zsebből fizetheti a több tíz- vagy százmilliós beruházást.

Már korábban bezárták a dögkutakat az Esztergom közelében fekvő 16 kistelepülésen, csupán a városban működik még átmenetileg egy, ahonnan Győrbe vagy Tatabányára viszik megsemmisíteni az elhullt állatokat. A kistérségben legalább két-három mázsa állati maradvány szaporodik fel hetente. Ezt a mennyiséget ártalmatlaníthatná egy nyolc-kilencmillió forintos kis égetőmű, a beruházás két év alatt térülne meg. Ehhez és az 56 ezer lakost ellátó gyűjtő-megsemmisítő rendszer kiépítéséhez igényeltek volna 75 milliós támogatást a KIOP- keretből, de az egyeztetések elhúzódása miatt lekéstek róla. Ha újra kiírják a pályázatot, most már kész tervekkel állhat rajthoz a kistérség – mondta Takács István, az önkormányzat sajtófelelőse. A helyzetet nehezíti, hogy a dorogi központú kistérség nem közösködne az esztergom– nyergesújfalui társulással. Az esztergomiak attól tartanak, hogy a kifizetődőbb együttműködés helyett a két szövetség fölösleges rivalizálásra kényszerül.

Takács Istvántól megtudtuk, hogy közterületről az elgázolt, elhullt macska, kutya vagy galamb tetemét a gyepmester viszi el. A jogszabály szerint a lakóknak be kellene jelenteniük, ha a háznál elhullás van, hogy az önkormányzat elszállíttassa, ám az állat tulajdonosa nem szívesen ad ki kilogrammonként 220 forintot a kezelésért. Gazdátlan állat kezeléséről az önkormányzat gondoskodik. Vadállatok esetében a vadásztársaság is felelős. Egyébként a dög nem is hulladék az uniós szabályozás szerint, hanem úgynevezett állati eredetű melléktermék. Ennek ellenére veszélyes lehet. A nagyüzemi sertés- és marhatelepek, valamint a „tojásgyárak” dögeinek egy részét az állatifehérje-feldolgozók főzik enyvvé, vagy készítenek belőlük csont- és húslisztet. A tetemek hasznosíthatók még komposztálással vagy biogázosítással, előtte azonban hevítéssel sterilizálni kell őket. Szakértők szerint ez még mindig olcsóbb lenne, mint az égetés, és néhány beruházó valószínűleg ki is használja a lehetőséget a jövőben.

Forrás: Magyar Nemzet