Dehát a világ így működik: termelünk, vásárolunk – És ennek így kell maradnia?

  • 2017. szeptember 14.
  • CsViki

„Léteznek olyan felvetések vagy kérdések, amelyekre nincsenek átgondolt válaszaim. Ilyen esetekben – mint egy vitánál – utólag jut eszembe, mivel/hogyan lehetett volna érvelni.” – írja Mengyán Eszter a holyduck.hu-n.

 

A minap a Trend FM készített velem interjút A földgömb magazinban megjelent cikkem kapcsán. Igazi, beszélgetős, jó hangulatú adás lett a riporter, Érczfalvi András szerint, aki abszolút nyitottan állt a bolond lányhoz, aki nem vásárol. Amikor elkezdtem sorolni, mi a baj a divatiparral, mennyire környezetszennyező, kizsákmányoló, milyen nagy környezeti terhelést okoz, és mennyire nem a szépségről vagy a divatról szól már, hogy állandó vásárlásra buzdítanak bennünket, így reagált – teljesen érthető módon: „Dehát mindennel így van.”

 

Hát igen, mindennel. Mit lehet erre mondani? Ki vagyok én, aki majd itt „hősként” nem vásárol ruhát? Mitől lesz majd jobb? Kinek?

 

 

Vásárlóként is tudjuk befolyásolni a világot

 

 

Azt hiszem, nem nyugodhatunk bele ebbe.. Ki mondta, hogy ha valami egy megszokott módon működik, akkor jól is van úgy. Ha a világ halad valamerre, akkor az nem feltétlenül az ideális irány. Lehet, hogy csak a könnyebbnek tűnő, megszokott út.

 

Sokkal könnyebb például a trendek, nem pedig a saját stílusunk szerint vásárolni. Az előbbit ezüsttálcán szolgálják fel, az utóbbit nekünk kell kisütni.

 

Sokkal könnyebb magunkra aggatni ruha formájában a márka által kreált üzenetet, mint a saját “énmárkánkat” és a hozzá tartozó (egyébként egész életen át változó) szlogent kitalálni.

 

Sokkal könnyebb vakon bízni az üzletek méretezésében, mint felpróbálni az adott darabot (kivárva a kilométeres sort, szenvedni a szűk próbafülkében), hogy biztos ne vigyünk olyat haza, ami nem jó, hiába írták rá, hogy 38-as.

 

Sokkal könnyebb belemagyarázni egy ruhába, hogy végül is majd jó lesz egyszer, ha kicsit fogyunk innen-onnan, ha majd elkezdünk futni, mozogni, mint belenézni a tükörbe, és őszintén bevallani: ez már a sokadik motivációs ruha, mégsem történt még mindig semmi. Nem egy újabb ruhadarabon fog múlni, hogy elkezdünk végre mozogni, hanem rajtunk.

 

Sokkal könnyebb megvenni egy új ruhát, mint elgondolkozni azon, miért veszünk már megint új ruhát, és miért nem költjük inkább olyan módon magunkra a pénzünket, hogy az belülről építsen bennünket.

 

Sokkal könnyebb bele se gondolni abba, honnan jön a ruha, kik készítik, milyen körülmények között, milyen áron és milyen hatással van a környezetünkre csak az, hogy egy új pólót szeretnénk. Egy egyszerű, fehér pólót. Csak becsukjuk a szemünket, pa-pa-pa-pa, becsukjuk a fülünket, mert mi csak viselni szeretnénk a ruhát, más nem érdekel.

 

És sokkal könnyebb, ha elhisszük, hogy vásárlóként úgysem tudjuk befolyásoni a világot. Hogy egy csepp vagyunk. Pedig egy csepp mellé érkezhet sok-sok egy csepp, a cseppekből pedig lehetnek patakok és folyók.

 

Igenis számít, mennyit és mit vásárolunk. Számít, hogy elgondolkozunk. Számít, hogy megnézzük a címkét. Számít, hogy alternatív megoldást keresünk, tájékozódunk.

 

És nem csak a ruhákkal kapcsolatban… Mindennel. Ne a vásárlástól legyünk boldogabbak, hanem attól, hogy egy cseppje lehetünk a jövő óceánjának.

 

(Elragadtattam magam, nyilván sosem tudtam volna egy rádióműsorban ezt elmondani… pláne nem így.)

 

Forrás: holyduck.hu

Szerző: Mengyán Eszter

Új hozzászólás