Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 17 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Betétdíj: nem kötelező, de ajánlott

  • 2007. szeptember 04.
  • humusz

A politika és a gazdaság is fél a visszavétel terheitõl [Népszabadság • Hargitai Miklós • 2007. július 19.]

Az első csatát elvesztette az a nehezen körvonalazható "érdekcsoport", amely a kötelező betétdíj bevezetésében látta a megfelelő eszközt a csomagolási hulladék mennyiségének viszszaszorítására. A minisztérium most visszavonulót fújt, ám nem biztos, hogy a végső szót is a politika mondja majd ki.

A korábbi környezetvédelmi miniszter, Persányi Miklós még "szinte" biztosra ígérte, s első nyilatkozataiban Fodor Gábor, az utód is megfontolásra érdemes ötletnek nevezte a kötelező betétdíj bevezetését. A szaktárca hosszasan tanulmányozta a mintának választott német modellt (ott harmadik éve működik az italcsomagolások kötelező visszaváltásának rendszere), s a hazai italgyártók egy részének ellenérvei, illetve az önkormányzatok aggályai ellenére készült az egyenbetétdíj bevezetésére. Aztán a közelmúltban történt valami, és a minisztérium hirtelen a magáévá tette az ipar érvelését, a projekt - legalábbis átmenetileg - lekerült a napirendről.

Egyes nézetek szerint a tárca a betétdíjasítás politikai kockázatát nem merte vállalni. A kötelező betétdíj ugyanis - "nem zöld" nézőpontból - olyasmi, mintha magát a szelektív gyűjtést tennénk kötelezővé: aki díjat fizet a palackért, az nyilván előbb-utóbb vissza is viszi az üzletbe, hiszen másként nem kapja vissza a pénzét. Ráadásul - Viszkei György, az Öko-Pannon Kht. ügyvezető igazgatója szerint - a német példa egyértelműen arra utal, hogy a visszaváltás az első időkben (évekig) csak nagy zökkenőkkel, úgy-ahogy működne, miközben a már meggyökeresedett szelektív gyűjtőrendszerek működését nagyon megnehezítené. A kereskedelem elsősorban a visszavétel adminisztrációs és logisztikai terheitől fél, az ipar pedig az infrastrukturális beruházások költségeitől. Szó lehet például mosó- és újratöltő gépsorok beszerzéséről (ha a betétdíj apropóján bevezetik a többutas csomagolásokat), de van ennél konkrétabb kiadás is. Ha egy országban a göngyöleg betétdíjassá válik, "élelmes" emberek kedvet kaphatnak rá, hogy a máshonnan származó csomagolást is ott váltsák vissza, s ezzel olyan betétdíjbevételhez jussanak, amit senki nem fizetett be korábban. Ezt Németországban egy speciális vonalkóddal oldották meg, amit adott esetben idehaza is rendszeresíteni kellene, a hozzá tartozó leolvasókkal. Sokba kerül a visszaváltás gépesítése is, ráadásul nem mindenhol éri meg: úgy tudni, a visszaváltó automatákat gyártó Tomra cég számításai szerint a több mint 3000 hazai település közül csak mintegy 700-ban lenne kifizetődő a berendezések felállítása.

"A kötelező betétdíj elsősorban a fogyasztók számára jelentene ösztönzést (vagy kényszert) a csomagolási hulladék problémájának megoldására." Ez volt a legfőbb megállapítása annak az ágazatközi munkacsoportnak, amelyet a zöldtárca kért fel a formálódó betétdíjas szabályozás véleményezésére. A testület azt is leszögezte, hogy önmagában a betétdíj nem csökkenti a képződő hulladékmennyiséget, csak akkor, ha a betétdíjas palackok egyúttal többutasok is (vagyis újratöltik őket). A tervezet véleményezésére felkért civil szakértők viszont úgy vélik, hogy ez legfeljebb általánosságban igaz, a hazai körülmények között semmiképpen: itthon a betétdíj összegéért mindenképpen lesz valaki, aki a palackokat visszajuttatja a rendeltetési helyükre (ha nem a fogyasztó, akkor egy vállalkozó, a szomszéd gyerek vagy esetleg egy otthontalan).

Borsányi-Bognár Levente, a minisztérium főosztályvezető-helyettese szerint a német példa tanulságai sem egyértelműek: ott nem csökkent egyértelműen (illetve nem minden termékkörben) a csomagolóanyag-mennyiség. Ráadásul a tárca úgy látja, nem is a lakosságot kellene ösztönözni, hanem a gyártókat és a forgalmazókat. Erre pedig a betétdíj kötelezővé tételénél van jobb (kevesebb kockázattal és konfliktussal járó) megoldás is. A legfrissebb tervek szerint a termékdíjrendszert fogják átalakítani: a kereskedők mentesülnek a betétes csomagolások termékdíjának megfizetése alól, a gyártók pedig szintén, ha többutas (újratölthető) palackokat használnak. Hasonló rendszer működik egyébként Svédországban is - igaz, ott az államnak fizetendő díjak úgy lettek kialakítva, hogy eldobós palackba nem nagyon éri meg italt csomagolni.

A vita még folyhat egy darabig, de nem parttalanul. Hamarosan kiderülhet ugyanis, hogy a szelektív hulladékgyűjtési uniós előírásokat (különösen a lakossági hányadra vonatkozókat, mivel a jelenleg begyűjtött hulladék nagy része az intézményi körből származik) nem lehet a most működő rendszerekkel teljesíteni. Akkor pedig lépni kell - könnyen lehet, hogy mégiscsak a kötelező betétdíj irányába.