Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 17 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az írek és a hulladékok

  • 2007. április 18.
  • humusz

Új megközelítés a háztartási hulladékkezelés kutatásában. 

A hulladék az európaiak számára környezeti, társadalmi és gazdasági kihívást is jelent. Minden évben, csak az Európai Unióban, 1,3 milliárd tonna hulladék keletkezik, ebbõl kb 40 millió tonna veszélyes hulladék. A háztartási hulladék csökkentése elsõdleges problémává vált a kormányok, a jogszabályalkotók és az önkormányzatok számára. A kutatások eddig jórészt felmérésekkel történtek.

Ír kutatók nemrégiben egy új megközelítést alkalmaztak a háztartási hulladékkezelés kutatásában. Ennek során a háztartások aktív résztvevőivé váltak egy otthoni hulladékcsökkentési feladatnak. A tanulmány egy olyan hároméves projekt kutatási eredményeire épült, amely azt vizsgálta, hogy a lakosság hogyan is viszonyul az országban tapasztalható hulladékhelyzethez. A kutatásban hozzávetőlegesen 2000 szereplő vett részt. Ennek során közvéleménykutatással, valamint válogatott résztvevőkkel és fiatalokból álló fókuszcsoportokkal folytatott interjúkkal viszgálták a résztvevők hozzáállását a „hulladék" kérdéskörhöz. A kutatás utolsó fázisában egy kiválasztott csoport 1 hónapon keresztül háztartási hulladékgazdálkodásra vonatkozó feladatban vett részt. Ez egyrészt a „jó" hulladékkezelési gyakorlatok otthoni végrehajtását jelentette (pl. a hulladékok minimalizálását és újrahasználatát, komposztálást, szelektív hulladékgyűjtést stb.), másrészt pedig megvizsgálták a különböző hulladékkezelési módok gyakorlati alkalmazhatóságát is.

Általánosságban elmondható, hogy az újrafeldolgozható, valamint a szerves anyagok elkülönítése a kidobandó szemét mennyiségét látványosan csökkentette, s ez a háztartások tagjainak - tevékenységükért cserébe - kézzelfogható jutalomként jelentkezett. A feladat további pozitív eredménye, hogy sok résztvevő meglepődve tapasztalta, milyen kevés időt vesznek igénybe az olyan hulladékkezelési tevékenységek, mint például a szelektív hulladékgyűjtés vagy az újrafeldolgozás. Sőt, jelezték, hogy a feladat befejezése után is folytatni kívánják ezeket a praktikákat. Sok résztvevő arról számolt be, hogy a kevesebb hulladék előállítása következtében „jónak" érezték magukat, mert hozzájárultak a környezet megóvásához. Ez az eredmény összhangban áll az egyre vaskosabb szakirodalom állításaival, miszerint a jövőben az anyagi érdekek által hajtott magatartással szemben inkább a környezettudatos viselkedésmód lesz a meghatározó.

Azt is megfigyelték, hogy míg a szelektálás általában javult a vizsgálat alatt és után, a hulladékcsökkentésre irányuló vásárlói szokások megváltoztatása - pl. a kevésbé becsomagolt termékek vásárlása - nem volt egyértelműen sikeres. A szerzők véleménye szerint a háztartások láthatóan vonakodtak a környezetbarát termékek megvásárlásával járó magasabb költségeket megfizetni, továbbá nem érezték, hogy bármilyen nyilvánvaló előnyük származna abból, ha lecserélnék az általuk megszokott márkákat.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy ez a kutatási szemlélet, a korlátai (mint például egy ilyen hosszú vizsgálat elvégzésének költsége és időigénye) ellenére fokozott tanulási lehetőségeket nyújt a résztvevő háztartások számára. Ezen kívül ez a fajta megközelítés, más kutatási módszerekkel együtt, sokkal részletesebb információkat adhat a döntéshozók számára.

Fordította: Dorkó Natália