Az Alkotmánybíróság igazat adott a HuMuSz-nak
A módosítás egyik fő szorgalmazója Győr akkori polgármester-képviselője volt. Nem véletlenül, hiszen a nagytérség hulladéklerakója számára Győr határában kiszemelt terület egyébként nem felelt volna meg a törvényi feltételeknek (a lakóépületek pár száz méteren belül vannak, a péri repülőtér pedig pont 13 km-re...). Ez az eset is azt példázza, hogy a sokmilliárdos beruházások helyszínének kiválasztásakor nem a környezet védelme a legfontosabb szempont, vannak ennél jóval erősebb lobbiérdekek is. Nem véletlen tehát, hogy a beruházásban érintettek Győrben sem arra összpontosítottak, hogy az előírásoknak megfelelő területet keressenek, inkább azon fáradoztak, hogy a védőtávolságokat igazítsák a kiválasztott helyszínhez. Ha kell, akkor a törvény módosításával - az alkotmányos elvárások, a jogbiztonság, a környezet és a lakosság érdekei ellenére is.
Az országgyűlési döntés idején a lakosság tiltakozott, 55 civil szervezet pedig közös petícióval próbálta felhívni a képviselők figyelmét a nyilvánvaló alkotmánysértésre. A honatyák a törvénymódosítást ennek ellenére megszavazták. A Hulladék Munkaszövetség az Alkotmánybírósághoz fordult.
Az Alkotmánybíróság - a HuMuSz érvelését elfogadva - 2007. december 17-én hozott határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította az OTrT módosítását és megsemmisítette a védőtávolságokat csökkentő rendelkezéseket.*
Az indoklás szerint a törvénymódosítás sérti a polgárok egészséges környezethez való alkotmányos jogát. Ez az Alkotmány 18. §-ában megfogalmazott alapjog ugyanis a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal egyszer már biztosított szintjét csak akkor csökkentheti, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. Jelen esetben a védelmi szint csökkentésének kellő súlyú alapja nincs, tehát az alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság (AB) megítélése szerint az indoklásul felhozott „gazdaságosság" önmagában éppen úgy nem szolgálhat alapul egy alapjog-korlátozás igazolására, mint ahogy az sem elegendő érv, hogy a különböző (hazai és nemzetközi) jogi rendelkezéseket összhangba kell hozni. Az AB rámutatott arra, hogy a környezetvédelemhez való jog „érvényesülésében nem engedhető meg gazdasági vagy társadalmi körülményektől függő minőségi hullámzás" - és felhívta a figyelmet arra is, hogy „a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot".
Félő, hogy a győri beruházás az AB döntésétől függetlenül megvalósul, hiszen a törvénymódosítás után a sashegyi hulladéklerakó a környezetvédelmi hatóságtól megkapta az egységes környezethasználati engedélyt. Ha a lerakó megépül, több száz belterületi és zártkerti lakóingatlan védőövezeten belülre kerül, és az itt lakók 40 éven át kénytelenek lesznek elviselni évente 1 millió köbméter hulladék szállításának, kezelésének és lerakásának következményeit.
Alkotmányossági kérdés a nyitott jogalkotás hiánya is. Ma Magyarországon a parlamenti képviselők által benyújtott önálló indítványok a jogalkotási törvényben egyébként előírt társadalmi egyeztetés és véleményeztetés nélkül kerülhetnek tárgyalásra. Ez nyilvánvalóan sérti a képviseleti demokrácia alapelveit, és lehetőséget ad a helyi érdekek kijárással, háttéralkukkal való „törvényesítésének".
Mivel az ökológiai szempontoknak egyelőre esélyük sincs a (sokszor hamis) gazdasági érvekkel szemben, a jövőben is az Alkotmánybíróságnak kell majd fellépnie az olyan szabályozások ellen, amelyek a polgárok egészséges környezethez való jogát sértik. A három-négy év múltán születő határozatokkal azonban nem lehet jóvátenni azt a kárt, melyet a jogalkotók a megelőzés és az elővigyázatosság elveinek mellőzésével okoztak.
Budapest, 2008. január 3.
Hulladék Munkaszövetség
További információ: Kalas György 06-96-316-192
* a 910/B/2004. AB határozat teljes szövege az AB honlapján olvasható