50 millió forint. Ennyit különített el Pepó Pál lapalapításra. Kíváncsian latolgattuk, hogy mekkora lapot lehet ebből alapítani. Nagyot biztos nem, mert Pepó szellemi és politikai atyja és védelmezője, Torgyán doktor főszerkeszti a "Kis" Újságot.
Kedves Olvasó, ami itt következik, az nem környezetvédelem. A lehető legundorítóbb politikai-közéleti realitás, gyengébb idegzetűek gyorsan lapozzanak tovább. Foglalkoznunk kell vele, hiszen ez hónapok óta beárnyékolja mindennapjainkat, elvonja figyelmünket, elszívja erőnket az igazi tennivalóktól. A demokrácia tizedik évében azon kapjuk magunkat, hogy "lenyúlják" rendezvényeinket, helyettünk nyilatkoznak, talán lehallgatják beszélgetéseinket is, talán "téglát" akarnak beépíteni közénk. Félő, hogy tartósan be kell rendezkedni arra, hogy vannak politikailag jó zöldek meg rossz zöldek. Ha már Pepó Pál emberi kvalitásai miatt nem boldogul az állami környezetvédelem ügyes-bajos dolgaival, támogató köreiben olyan önvédelmi reflexek indultak be az utóbbi hetekben, hogy legalább a környezetvédelem társadalmi részét maguk alá akarják gyűrni. Nem politikai pártok vagy ideológiák között látunk törésvonalat, hanem civilek és hatalmi erők között. Régi népfrontos eszközökkel, hatalmi politikával azt akarják elhitetni, hogy ők a zöldek, és a környezetvédelemmel semmi baj. Különösen érdekes, hogy a ciánkatasztrófa idején ráérnek ilyesmivel foglalkozni.
A Fehérkereszt Állatvédõ Liga 1990-ben alakult elsõsorban a kóborrá vált kutyák és macskák megmentésére, illetve jó gazdához való juttatására.
Jelen Irányelv a HuMuSz és a gazdálkodó szervezetek közötti - anyagi kihatású - együttműködés szabályait rendezi.
Alkalmunk volt Pepó Pált illedelmesen megszólítania Fehér Házban, hogy tudna-e néhány percet szakítani a kiállításra, hiszen részben a tárca is támogatta. A miniszter szinte undorral mérte végig távolról a kiállított anyagot, majd azt kérdezte: "Erre költjük a pénzünket?", és elment.
A KukaBúvár tavaly téli számában számoltunk be a "Belefulladunk?! Mindennapi SZEMÉT-ségek" című hulladékos kiállításunk sikeréről. Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke kérésére bemutattuk az anyagot a képviselőknek is. A hulladéktörvény parlamenti vitájának idején tekinthették meg a Fehér Házban, ahol a kiállítást kiegészítettük a törvényhez fűződő módosító javaslatainkkal illetve azok szemléletes bemutatásával. A legnagyobb hangsúlyt a megelőzésre fektettük, emellett felhívtuk a figyelmet az illegális lerakók problémájára is.
A kőbányai Ereco Rt. shredder-hulladékos botrányával már két ízben is foglalkoztunk (ld. KukaBúvár, 1999. ősz és tél). Azóta a T.Z.-ként szereplő titokzatos bejelentő kilépett inkognitójából, kiderült, hogy Potyó Józsefnek hívják, és hogy a szomszéd telephelyről figyelhette az eseményeket, hiszen az Avermann Hungária Kft. alvállalkozója (volt). Erre mondtuk a múltkor, hogy semmi kedvünk igazságot tenni közöttük, lássuk a veszélyes hulladékot! A parlament környezetvédelmi bizottsága azóta behívatta a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (KDVKF) teljes vezérkarát, és kifaggatta a történetről. Még mi is hozzászólhattunk, sőt a veszélyes anyag termelői is ott voltak. Az bizonyos, hogy hosszú szappanorerára kell számítani, de az már nem, hogy a környezet fog nyerni.